Oldaltérkép
Galériák
KINCSKERESŐ LEVÉL > Cikkek  
Van egy kis időd?

Van egy kis időd?

Gyakran kérdezzük másoktól és gyakran kérdezik mások tőlünk. A válasz aztán sokféle lehet, ahogy az időnk engedi...

De mi is a helyzet az idővel?

Az idő a rend, a rendszer, a kiszámíthatóság, a tájékozódás és a földi lét nélkülözhetetlen része.

Az idő az, amiből régen sokkal több volt a világon, mint ma és mára már elfogyott, mint a kőolajkészlet... elhasználtuk? Elpocsékoltuk.. Na  persze!

A tény mégis az, hogy felgyorsult korban élünk. Az információk áramlása, az autók sebessége hihetetlen mértéket öltött.

A sürgetés akkora erővel zúdul ránk, annyira körbevesz, hogy szinte lételemünkké vált, és ha valaki a környezetünkben egy kicsit lassúbb, már fölmegy tőle a vérnyomásunk.

Ha valaki 90-nel autózik és nem tudjuk a forgalom miatt megelőzni, türelmetlenek vagyunk.

Ha a  számítógépünkön egy kicsivel többet kell várni egy ablak megjelenésére vagy egy letöltésre, már mérgelődünk...

Az idő tehát általában túl kevés, de gyakran halljuk, hogy milyen lassan megy, tehát túl sok. Na és van úgy is, hogy szívesen halogatjuk. „Hej ráérünk arra még” módjára, várunk egy jobb pillanatra, egy még jobb lehetőségre.

Egy ember így írt a naplójában:

„Kinyitottam a feleségem komódjának fiókját és egy selyempapírba tett kis csomagot vettem elő. Nem akármilyen csomag volt. Szépen becsomagolt fehérnemű selyemmel és csipkével. Ezt akkor vettük, amikor először voltunk New York-ban. Ez kb. 8-9 éve volt. A feleségem soha nem viselte. Egy különleges alkalomra szerette volna felvenni. Egy darabig merengtem, aztán odamentem az ágyhoz és a fehérneműt a többi holmihoz tettem, amelyeket a temetkezési vállalattól hoztam haza. A feleségem már nem él.... Különleges alkalom?

Mondják az idő önmagában nem érték. Attól válik értékessé vagy értéktelenné, hogy mire használom föl.

Az időt lehet felhasználni, eltölteni, múlatni, elütni, elpocsékolni, vagy valamire, valakinek szentelni.

A Kis Herceg  történetében az üzletembernek nincs ideje feltekinteni sem a számolni valói közül és boldogtalanul él, amíg meg nem hal. A főhős először nem ér rá még beszélgetni sem a rókával, mert éppen barátokat megy keresni, s a róka az, aki kimondja, hogy az idő, amit a másikra vesztegetsz, az teszi őt számodra fontossá.   

Joseph Kentenich  egy írásában arról beszél, hogy az időbeosztásunk, életritmusunk lélektelen, mert egyre többet szeretnénk egy időegységbe belezsúfolni. Úgy élünk, hogy a lehető leggyorsabban megérkezzünk oda, ahol aztán a lehető legrövidebb időt töltjük el. Mintha csak menni akarnánk és nem megérkezni.

Ezért aztán fáradtak, idegesek, fizikai és lelki bajokkal küszködők leszünk. „A fáradt keresztény pedig nem tud szeretni.” (K.J.) Hányszor voltunk türelmetlenek, hányszor bántottunk meg valakit pusztán azért, mert fáradtak voltunk!

A munkával pedig -ami a fáradságunk egyik okozója lehet- úgy vagyunk, hogy egyre többet és többet dolgozunk, s ilyenkor egyre kevesebb és kevesebb idő jut a másikra és a pihenésre. Aztán egyre gyakrabban jut kevesebb idő a másikra és a pihenésre, majd azt hisszük a másikért dolgozni elég, sőt sokkal többet ér, mint vele lenni... „És ez így megy, amíg a megbetegszünk, és újra lesz időnk” (K.J)

„Boldogok, akik lenni is tudnak és nem csak tenni mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók lesznek és nem kiborulók többé.” (Gyökössy Endre)Szép lenne ha meg tudnánk tanulni, hogy az idő nem ellenség, hanem lehetőség.

Ha tudnánk a mindennapjainkban jó szokásokat kialakítani, amelyek nevelnének, növelnének bennünket. Talán kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életet élhetnénk.

Íme néhány példa másoktól:

„Én minden délben felhívom a feleségemet csak úgy..”

„Mi minden nap délután öt óra körül, leülünk meginni egy teát.”

„Nálunk nem múlhat el este egy pohár bor melletti beszélgetés nélkül...”

„Naponta együtt futunk”

...a folytatást találd ki Te!

        Hodován Péter

 

  

         

 

 

A mai nap
2024. március 29.
Auguszta
Írások